1. fejezet
Nyomtalanul

Fent ültem a botanikus kertben, körülöttem könyvek sokasága. Számba tettem a rózsaszín, gömb alakú nyalókám és, mint egy kisgyerek, éleztem az édes ízt. A nap erősen ragyogott, így kora tavasszal is. Emlékszem, tavaly ilyenkor Kujoval kint játszottunk a hóban. Tényleg, Kujo… megint késik. Valaki hangosan becsapta a lenti ajtót, aztán sietve elkezdett felfele rohanni. Ki más is lenne az? Elmosolyodtam, végre itt van Kujo!
- Victorique! - kiáltott hangosan, a mai újságot tartva a kezében. - Újabb gyilkosság!
Az újságra emeltem a tekintetem, majd Kujora. Mindennapra egy ember, plusz egy fehér rózsa. Miért éppen rózsa? És miért fehér? Semmi összefüggést nem találtak eddig az áldozatok között és úgy tűnik, Kujo azt szeretné, hogy oldjuk meg az ügyet. De semmit sem tudunk. Csak a fehér rózsa a pont ahonnan elindulhatnánk, de hogyan? Értelmetlenül meredtem az újságra.
- Semmit sem tudsz kideríteni igaz? - csodálkozott Kujo. - Mi alapján vonhatók össze az áldozatok?
- Életkoruk különbözik, nem rokonok, még ismerősök sem. - ráztam a fejem. - Honnan kezdjem?
Grevil éppen akkor lépett ki a felvonóból. Idegesen igazgatta a haját, ő sem talált semmit.
- Tehát semmi. - hajtotta le hirtelen a fejét. - Ki kéne deríteni, hogy ki a következő kiszemelt.
- De erre semmi jel sincs. - tettem a pipám a számba. Kujo újra és újra átolvasta a cikket. Ez már a hetedik személy volt ebben a hónapban. A gyilkosnak mindennapra egy.
- Meddig akar elmenni? - kérdezte zaklatottan Kujo. - Mi van akkor, ha véletlenszerűen választja ki, hogy kit gyilkol meg?
- Valószínű, hogy azt teszi. - bólogatott Grevil. Hevesen rázni kezdtem a fejem.
- Azért még is van valami! - jelentettem ki. - Van egy kapocs az áldozatok között!
Grevil és Kujo hirtelen rám meredtek.
- A rózsa és az, hogy mind nők. - bólintottam keresztbe tett karral. - A fehér rózsa a szerelmet jelenti, a megbecsülést és a tisztaságot. A gyilkosunk férfi lehet, ha ezt a virágot helyezi a holttestre.
- Ez jó gondolat. - helyeselt Grevil. - De gondolkodjatok még az ügyön, nem lesz könnyű megtalálni a gyilkost.
Kujo, miután Grevil elment, leült mellém és mind a hét napi újságot fürkészte. Én nem tudtam hirtelen semmit sem csinálni, inkább csak néztem, hogy keresi a fontos dolgokat. Egy idő után meguntam és elvettem tőle az első két újságot. Semmi. Nem találni semmit a cikkekben, mintha az írója is leleplezné a dolgokat. Érzem, hogy valaki a háttérben tud mindent az ügyről.
- Kujo, ezek a cikkek hamisak. - hajítottam el magamtól Őket. - Egy sorozatgyilkosság nem ilyen. Mindenképpen kell lenni valaminek köztük.
- Ott a rózsa, és mind nők. - tette szét a kezét Kujo. - De miért hamisak?
- Az újság író többet tud, de mégsem írta le. - magyaráztam. - Méghozzá, aki a cikkeket írta egy férfi. Ő az első emberünk, szólj Grevilnek, hogy hallgassa ki.
- Értem. - motyogta. Majd felállt és elindult lefele a lépcsőn. Idegesen néztem utána, ebbe az ügybe belebuktam. Ennyire tudatlannak még sosem éreztem magam. Nyomtalanul nyomozni, Mégis, hogyan kell? Ehhez még én sem értek… Várok, várok a nyomokra még. Találnom kell valamit, ami elvezet a gyilkoshoz!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés