2. fejezet
Félreismerés

Késő délután előállítottak a cikk íróját. Hátrafésült, világos barna haja volt, fekete szemekkel. Idegesen pillantott egyik helyről a másikra. Gyorsan vette a levegőt, látszott, hogy meg van ijedve.
- A neve James Golden. - nézegette a férfiról szóló lapokat Kujo. - Huszonhét éves, feleségétől elvállt, van két fia. Nem tűnik bűnösnek.  
- Túl hétköznapi, egy gyermekes apa nem gyilkolna. - morogta Grevil.
- Gyilkolni lehet, hogy nem gyilkolt, de ismeri a tettest. - motyogtam miközben elővettem a pipám és beleszívtam. - Különben teljesen másképp írta volna meg a cikket. Mintha direkt azt sugallná, hogy tudom, de nem mondhatom el. Értitek?
- Igen, de miért nem mondhatná el? - tette szét a kezeit Kujo. - Meg lett fenyegetve?
- De ki tudná, hogy pont Ő kapja a témát? - gondolkodott Grevil. - Én most bemegyek hozzá és beszélek vele. Ti menjetek vissza az iskolába, holnap délelőtt előállítjuk a főnökét is.

Másnap reggel korán elmentem a rendőrségre, Grevil még nem volt bent. Kujo nélkül jöttem, mert még aludt. Zöld ruha volt rajtam, ami kényelmes, meleg, fodros-bodros volt, ma már jóval hidegebb volt, mint tegnap. Leültem a hosszú folyósón egy székre és vártam. Mindig csak várok, mindenre és mindenkire. Csalódottan lehajtottam a fejem. Nem másban csalódtam, hanem magamban. Ez az egyetlen ügy, amivel nem bírok megbirkózni. Idegesen tördeltem a kezem. Az idő nem akart haladni.
- Victorique? Hát te már itt vagy? - lepődött meg Grevil, amikor megérkezett a folyóírt főszerkesztőjével, és Jamessel. Megkönnyebbülten sóhajtottam.
- Mire jutottál tegnap? - kérdeztem kíváncsian.
- Azt mondta, hogy azért ilyen a cikk, mert ő is csak annyit tud amennyit mi.
- Rossz hazugság James. - néztem rá a férfire, aki ökölbe szorította a kezét. - Mondja el, hogy mit tud.

Leültem vele egy asztalhoz, majd mélyen a szemébe néztem.
- A cikke túlzottan rövid. - motyogtam miközben megfogtam a tegnapi újságot.
- Mert nem nagyon törődtem vele. Sosem szerettem ilyen dolgokról írni, főleg úgy, hogy semmit sem tudok róla. - mondta koncentrálva James.
- De akkor miért vállalta? - kérdeztem értetlenül.
- Mert van két fiam. - hajtotta le a fejét. - Muszáj megírnom, hogy kapjak fizetést. Általában az időjárásról írok, de aki eredetileg a cikket kapta volna megbetegedett, így kaptam meg én. Először örültem, mert ha két cikket írok dupla fizetésem lesz, és így télen ez nagyon jól jött.
- Értem. - suttogtam. - Elmehet, nagyon köszönöm.
A férfinek tényleg nincs köze a gyilkossághoz, érezni rajta, hogy tiszta. Félre ismertem.

Kujo a rendőrkapitányság előtt állt, a kihallgatás közepe felé ért ide.
- Hogy ment? - kérdezte Kujo.
- Nem tud semmiről. Bolond voltam, hogy megvádoltam. - ráztam a fejem. - Grevil kihallgatja az újság főszerkesztőjét, holnap beszámol nekünk mindenről.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés